2012. február 29., szerda

Meztelen testben fázik a lélek.

meztelen testben fázik a lélek
mert nem látsz.
Bőröm hevül, síkit -
de tudom, hogy bűnös, mert elfed.

Tépem le a ruhám, tövig vágom hajam,
pengével hasítom a bőrt,
szakítom az inakat.
Hogy láss.

Csíkonként nyúzom meg magam,
lubickolok a vérben,
mélységeimbe merülök,
hogy lábad elé tehessem magam.

Mi rejt még el?
Mit semmisítsek még meg, hogy eléd mehessek?

Feltörtem titkaim,
széttörtem az egóm,
megtörtem a hitemet.

De mi végre?
Későn jöttél. Megvárattál.
Már hiába kopogsz az ajtón,
nem maradt semmi belőlem.

megette a folt a zsákját,
s most meztelen testben fázik a semmi.

2012. február 23., csütörtök

Belemegy (Láttam az út elején)

Láttam az út elején, hogy a halálba vezet.
Fájni fog, letépi bőrömet,
de nem mehettem másfele.
Miért kaptalak? Mi szél hozott?
Jutalom voltál vagy vezeklés?
Vagy csak hiba került a gépbe?

Pörölök Istennel fennhangon:
Miért kellett továbbmenned?
Tövis maradsz bennem.
Fájó-édes, vérző mézes gennyező seb.
Piszkálom folyton, mint a kisgyerek.
Szivárog, fáj, fertőzi testem.

Ennyim maradt belőled.
Nem szabad hegednem.