meztelen testben fázik a lélek
mert nem látsz.
Bőröm hevül, síkit -
de tudom, hogy bűnös, mert elfed.
Tépem le a ruhám, tövig vágom hajam,
pengével hasítom a bőrt,
szakítom az inakat.
Hogy láss.
Csíkonként nyúzom meg magam,
lubickolok a vérben,
mélységeimbe merülök,
hogy lábad elé tehessem magam.
Mi rejt még el?
Mit semmisítsek még meg, hogy eléd mehessek?
Feltörtem titkaim,
széttörtem az egóm,
megtörtem a hitemet.
De mi végre?
Későn jöttél. Megvárattál.
Már hiába kopogsz az ajtón,
nem maradt semmi belőlem.
megette a folt a zsákját,
s most meztelen testben fázik a semmi.
2012. február 29., szerda
2012. február 23., csütörtök
Belemegy (Láttam az út elején)
Láttam az út elején, hogy a halálba vezet.
Fájni fog, letépi bőrömet,
de nem mehettem másfele.
Miért kaptalak? Mi szél hozott?
Jutalom voltál vagy vezeklés?
Vagy csak hiba került a gépbe?
Pörölök Istennel fennhangon:
Miért kellett továbbmenned?
Tövis maradsz bennem.
Fájó-édes, vérző mézes gennyező seb.
Piszkálom folyton, mint a kisgyerek.
Szivárog, fáj, fertőzi testem.
Ennyim maradt belőled.
Nem szabad hegednem.
Fájni fog, letépi bőrömet,
de nem mehettem másfele.
Miért kaptalak? Mi szél hozott?
Jutalom voltál vagy vezeklés?
Vagy csak hiba került a gépbe?
Pörölök Istennel fennhangon:
Miért kellett továbbmenned?
Tövis maradsz bennem.
Fájó-édes, vérző mézes gennyező seb.
Piszkálom folyton, mint a kisgyerek.
Szivárog, fáj, fertőzi testem.
Ennyim maradt belőled.
Nem szabad hegednem.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)