meztelen testben fázik a lélek
mert nem látsz.
Bőröm hevül, síkit -
de tudom, hogy bűnös, mert elfed.
Tépem le a ruhám, tövig vágom hajam,
pengével hasítom a bőrt,
szakítom az inakat.
Hogy láss.
Csíkonként nyúzom meg magam,
lubickolok a vérben,
mélységeimbe merülök,
hogy lábad elé tehessem magam.
Mi rejt még el?
Mit semmisítsek még meg, hogy eléd mehessek?
Feltörtem titkaim,
széttörtem az egóm,
megtörtem a hitemet.
De mi végre?
Későn jöttél. Megvárattál.
Már hiába kopogsz az ajtón,
nem maradt semmi belőlem.
megette a folt a zsákját,
s most meztelen testben fázik a semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése