Az a pont

Az a legrosszabb időszak, amikor lekésed az utolsó metrót, de még várnod kell az első éjszakaira.

Az a legrosszabb időszak, amikor nappal rekkenő hőség van, amitől mindenki átváltozik ösztönlénnyé, de éjjel még kell a kabát és a hozzáillő sál.

Az a legrosszabb időszak, amikor éppen annyira vagy berúgva, hogy égetően fájjon, amit józanul el tudsz nyomni, de nem vagy elég részeg, hogy ámokfuss az őrületbe.

Pont ilyen időszak volt, amikor csöpögő esőben, ügyetlenül cigarettázva nevettünk egy lánnyal, aki egykoron majdnem úgy szeretet téged, mint én most és rájöttem, hogy sosem akarok rólad úgy beszélni, mint ő most.

Pont ilyen időszak volt, amikor Kőbányán bolyongtam, mert jó ötletnek tűnt felszállni egy buszra, amiről még csak nem is hallottam.

Pont ilyen időszak volt, amikor a szoknyámat húzogatva nyeltem a könnyeim és próbáltam nem meghallani a hajléktalanok füttyögését.

Pont ilyen időszak volt, amikor életemben először nem nyomtam meg a Hívás gombot, pedig féltem, rettenetesen féltem és úgy vágytam a hangodra, mint a levegőre.

Pont ilyen időszak volt, amikor leültem a buszmegállóban, amiről csak reméltem, hogy hazajuttat és fülemben az empéhárommal énekeltem, hogy if I talk real slowly, if I try real hard. .

Pont ilyen időszak volt, amikor rájöttem, hogy eső utáni nyár illatod van. Vagy csak azt akarom, hogy az legyen.

Pont ilyen időszak volt, amikor fel akartalak hívni és elmondani, mennyire szeretlek. Még mindig.

Pont. Akkor nem. Voltunk. Már egy helyen.