2013.07.20.

Láttam a csendet,

Fekete volt és hideg. Benned reszketett a lelkem.

Akarom, hogy megtölts értelemmel.

Kongó bádogdob vagyok csupán.

Haldokló egzisztencia.

Ahogy sperma folyik az államon,

Úgy kívánom a vért kiereszteni az ereimből.

Nyugalom lenne.

Birtok, birtokos, jelölő.

Pókasszony szövi a hálót a falon.

Felemésztve, ami nem lehet övé. Másé se legyen.

Szemet szemért. Húst a húsért.

Lázban égek, őrjöng, zilál valami.

Bestia. Látom, ahogy dobálja testem.

Nem én vagyok.

Asztrál.

Kasztrál.

Idegen lélek, de nem töri meg a mosolyom.

Ne félj, nem bántalak.

Többre szeretlek, mint magamat.

Ringatlak, míg meghalsz, csendesen.

Önön sebembe temetkezem.

Zárszó.

Szeretlek.

Erdő

Körös évek, a körök élnek.

Tört álmok, megpattant zománc,

Lábnyoma a szerelemnek sarat

Hagyott az arcomon.

Nem volt enyém, mégis porig égetett.

Körös-körül erdő,

Farkasok ették meg maradék

Húsomat.

Az a pont

Az a legrosszabb időszak, amikor lekésed az utolsó metrót, de még várnod kell az első éjszakaira.

Az a legrosszabb időszak, amikor nappal rekkenő hőség van, amitől mindenki átváltozik ösztönlénnyé, de éjjel még kell a kabát és a hozzáillő sál.

Az a legrosszabb időszak, amikor éppen annyira vagy berúgva, hogy égetően fájjon, amit józanul el tudsz nyomni, de nem vagy elég részeg, hogy ámokfuss az őrületbe.

Pont ilyen időszak volt, amikor csöpögő esőben, ügyetlenül cigarettázva nevettünk egy lánnyal, aki egykoron majdnem úgy szeretet téged, mint én most és rájöttem, hogy sosem akarok rólad úgy beszélni, mint ő most.

Pont ilyen időszak volt, amikor Kőbányán bolyongtam, mert jó ötletnek tűnt felszállni egy buszra, amiről még csak nem is hallottam.

Pont ilyen időszak volt, amikor a szoknyámat húzogatva nyeltem a könnyeim és próbáltam nem meghallani a hajléktalanok füttyögését.

Pont ilyen időszak volt, amikor életemben először nem nyomtam meg a Hívás gombot, pedig féltem, rettenetesen féltem és úgy vágytam a hangodra, mint a levegőre.

Pont ilyen időszak volt, amikor leültem a buszmegállóban, amiről csak reméltem, hogy hazajuttat és fülemben az empéhárommal énekeltem, hogy if I talk real slowly, if I try real hard. .

Pont ilyen időszak volt, amikor rájöttem, hogy eső utáni nyár illatod van. Vagy csak azt akarom, hogy az legyen.

Pont ilyen időszak volt, amikor fel akartalak hívni és elmondani, mennyire szeretlek. Még mindig.

Pont. Akkor nem. Voltunk. Már egy helyen.

Meztelen testben fázik a lélek.

meztelen testben fázik a lélek
mert nem látsz.
Bőröm hevül, síkit -
de tudom, hogy bűnös, mert elfed.

Tépem le a ruhám, tövig vágom hajam,
pengével hasítom a bőrt,
szakítom az inakat.
Hogy láss.

Csíkonként nyúzom meg magam,
lubickolok a vérben,
mélységeimbe merülök,
hogy lábad elé tehessem magam.

Mi rejt még el?
Mit semmisítsek még meg, hogy eléd mehessek?

Feltörtem titkaim,
széttörtem az egóm,
megtörtem a hitemet.

De mi végre?
Későn jöttél. Megvárattál.
Már hiába kopogsz az ajtón,
nem maradt semmi belőlem.

megette a folt a zsákját,
s most meztelen testben fázik a semmi.

Belemegy (Láttam az út elején)

Láttam az út elején, hogy a halálba vezet.
Fájni fog, letépi bőrömet,
de nem mehettem másfele.
Miért kaptalak? Mi szél hozott?
Jutalom voltál vagy vezeklés?
Vagy csak hiba került a gépbe?

Pörölök Istennel fennhangon:
Miért kellett továbbmenned?
Tövis maradsz bennem.
Fájó-édes, vérző mézes gennyező seb.
Piszkálom folyton, mint a kisgyerek.
Szivárog, fáj, fertőzi testem.

Ennyim maradt belőled.
Nem szabad hegednem.

Helyedre

Napokra elfeledtelek.
Nem kerestem, kutattam kényszeresen,
hogy kitöltsem az űrt. Csak nem voltál ott.
Bennem.

Szoba vagy a szívemben,
egy hely, ami csak neked van kialakítva.
Újratapétáznám, de mállik a vakolat.
Értelmetlen nélküled,
felfeslik a szövedéke.

Mégis. Néha könnyed vagyok.
Be tudom zárni az ajtót,
nem pattan vissza a kilincs.
Ilyenkor eszelősen mosolygok,
nevetve mondom:
doktor úr, meggyógyultam.
Jól vagyok, túl vagyok, egész vagyok.
Nevetek és eldobom a titkokat.

Aztán jön egy reggel. Eljössz újra, előkerülsz.
Nem tudom, hol voltál, hova száműztelek.
Vagy hova száműztél te engem.
De alattomban kúszol elő.
Elém állsz, nyitod az ajtód.
Szemed vádol: Hűtlen voltál.

És igen, akkor rám tör a bűntudat,
hogy feledni tudtalak.

Zsarnokság

Volt, hogy össze akartam törni a koponyámat, agyamat szétkenve a betonon, hogy kitöröljelek belőle.
Mint egy bolygó keringesz bennem
megállíthatatlan, pályájáról letéríthetetlen.

Néha már úgy látlak, mint egy istent.
Óriás vagy, megközelíthetetlen. Mint egy apa.
Hatalmad van életem felett.


"Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;"

Bábod vagyok, tetszhalott várom, hogy újra megérints.

Beindítsd a vérkeringésemet, elektromosság.

Úr vagy felettem, de én még szolgád sem lehetek.

Miért teszed ezt velem? 

Mit követtem el ellened?

Már nem tudom a zsarnokságod megbocsátani sem.